2014-et írunk. Feküdtem az ágyamban és ugyanúgy keltem mint már előtte több mint egy éven keresztül. Fáradtan, erős torok és hasfájással. Alig vártam, hogy elkezdhessem a napom, ami azt jelentette, hogy felmegyek az internetre, és megpróbálok rájönni, hogy mi bajom van, és mit tehetnék ellene. Orvosokhoz vagy bármilyen más alternatív gyógyászhoz már hónapok óta nem jártam, egy életre elegem lett a modern orvoslásból.

Reggelire általában egy salátát ettem, ami főleg zöldségeket és némi húst tartalmazott. A szénhidrát bevitelemet megpróbáltam minél alacsonyabban tartani, hisz az biztosan “eteti” a különböző fertőzéseket amivel diagnosztizáltam magam. Persze valamennyit kénytelen voltam, mivel csak idő kérdése volt, hogy mikor merül ki az akaraterőm, és rohanom meg a mézet a spájzban. Sót azt szinte egyáltalán nem ettem, de ha igen akkor is csak nagyon keveset.

Egy kevés kókuszolajjal, magokkal, tojásrántottával vagy zsíros hússal, néha megpróbálkoztam, de kivétel nélkül rosszabbul lettem azonnal, úgyhogy nem erőltettem. Volt, hogy egy rántottától vagy hústól pár óra múlva olyan rosszul lettem, hogy azt hittem azonnal meghalok. Az egyik ilyen alkalom húsvétkor volt amikor egy nagy adag húsvéti sonkát ettem tojás mellé reggelire. Egyáltalán nem bírtam megemészteni.

A helyzetem elég kritikus volt, körülbelül 50 kg lehettem, folyamatosan fájt a torkom és hasam, testhőmérsékletem és pulzusom rendkívül alacsony volt és gyakran megbetegedtem, amiből ezen a ponton mindig kérdéses volt, hogy felépülök-e. Sétálni még néha jártam, bár a gyaloglás is rendkívül megterhelő volt, több alkalommal is vissza kellett fordulnom rosszullét következtében. Érthető módon elég kevés kedvem volt bármit is csinálni, azon kívül, hogy rájöjjek, hogyan lehetnék jobban.

A reggeli elfogyasztása után, jött a szokásos hasi fájdalom, ami minden egyes étkezés után pontban megérkezett. Mikor végre gép elé kerültem, az ajánlott videók között ismét megjelent egy videóinterjú Ray Peat-tel. Már több alkalommal belefutottam, de eddig kivétel nélkül azonnal el is kapcsoltam, mivel tejet, narancslét, jégkrémet, és egyéb ételeket javasolt, amit én akkoriban felháborítónak tartottam. Elkönyveltem, hogy egy idióta, és továbbléptem, bár valójában azért nem akartam hallani amit mond, mert annyira ellentmondott a táplálkozásról és egészségről alkotott véleményemnek, hogy féltem tőle.

A paleo, vegán, funkcionális orvoslás és egyéb egészségügyi irányzatok cikkei és videói ezen a ponton már meggyőztek arról, hogy mennyire felfoghatatlanul károsak ezek a dolgok. Bár be kellett ismernem, hogy amit jelenleg csinálok, az sem működik. Már többször végigjártam az ördögi kört, amiben próbáltam egy rendkívül szigorú “mindenmentes” diétát követni, ami fenntarthatatlan volt, és miután ettem valami kalóriadúsabb ételt, úgy gondoltam ezért nem működött a program és még több szigorítással próbálkoztam.

Aznap valami megváltozott, úgy éreztem végleg elegem van a különböző irányzatokból és javaslataikból amik rengeteg étel megvonását ajánlják, és sosem működtek.  Már túl sok újat egyébként sem tanulhattam ilyen téren, mivel tudtam mit javasolnak: egyek sok zöldséget és szinte semmi mást. Nagyon bosszantott, hogy legtöbb ember a környezetemben mindent evett és semmi bajuk nem volt, én meg a tökéletes étrendemmel itthon fekszek, semmi energiám, és mindenre érzékeny vagyok.

Nem volt veszteni valóm, így végighallgattam pár interjút Ray Peat-től, aki teljesen más szemlélettel rendelkezett mint bárki más. Először nem nagyon értettem miről beszél, és a cikkeit is többször el kellett olvasnom, hogy megértsem pontosan miről is van szó. Amit képvisel talán bioenergetikai nézőpontnak lehetne hívni, nagyon röviden:

Dr. Peat elmélete szerint az energia és struktúra elválaszthatatlanok egymástól, így a legfontosabb megfelelő oxidatív energiával ellátni a legkisebb élő egységet, a sejtet. A sejtekből épülnek fel a szövetek, szövetekből a szervek, és a szervekből az emberi szervezet. Természetesen ez egy rendkívül leegyszerűsített magyarázata az elméletnek, de így érthetjük meg: ha megadjuk a megfelelő tápanyagokat és energiát a sejteknek, akkor az az egész organizmusban elősegíti a megfelelő működést más néven egészséges élő állapotot. 

Tehát Dr. Peat filozófiája annyiból áll, hogy fenntartsuk a megfelelő oxidatív anyagcsere működését, hogy a szervezet normálisan tudjon működni és képes legyen előállítani a szükséges energiát, pajzsmirigy és egyéb hormonokat, és meggátolni azt, hogy az anyagcserét károsító elemek mint a t. telítetlen zsírsavak, kortizol, adrenalin, parathormon, prolaktin, TSH, tejsav stb. krónikusan megemelkedjenek és aktiválódjanak.

Szépen lassan megszabadultam a cukor és egyéb ételfóbiáimtól, és ahelyett, hogy arra figyeltem volna, hogy mit ne egyek, arra koncentráltam, hogy bevigyem a szükséges tápanyagokat, és egyek eleget. Iparilag előállított feldolgozott ételeket, növényi magolajokat, és búzát még mindig nem ettem.

A magas cukor, telített zsír, és só tartalmú könnyen emészthető ételek, mint a datolyás, mézes tejesturmixok, kókuszolajban sütött sós sültkrumpli, nagy adag fehér rizs, és társai amikről addig meg voltam győződve, hogy rendkívül károsak, legnagyobb meglepetésemre működtek. 

Az elején kicsit átestem a ló túloldalára, mivel az anyagcserém még nem bírta a hirtelen megemelkedett kalóriamennyiséget, de mondanom sem kell, jobban éreztem magam mint az előző két évben bármikor.

Az összes egészséges táplálkozással kapcsolatos irányzat amivel addig találkoztam, elfelejtette megemlíteni azt az apró tényt, hogy ha krónikusan nem viszünk be elég kalóriát, akkor teljesen mindegy, hogy mit nem eszünk, milyen kiegészítőket szedünk, mert a szervezetünk folyamatosan stresszben lesz, és nem fog működni. Ráadásul a pajzsmirigy funkció is jelentős csökken krónikus kalóriamegvonás hatására, és vele együtt romlik az emésztés, immunitás, egyéb hormontermelés stb.

Az egyik leggyakoribb probléma amit az egészséges táplálkozásra történő átállás alatt elkövethet valaki, az az, hogy nem eszik eleget. Érthető, hogy sokan fogyni szeretnének, és ezért szükséges is a kalóriadeficit létrehozása, de ha az étrendünk főleg keményítő mentes zöldségekből áll, akkor könnyen ott lyukadunk ki, hogy már nem tudjuk mitől vagyunk rosszul, az eredeti problémától, vagy attól amivel javítani szeretnénk rajta.

Utólag visszagondolva egyértelműen krónikusan keveset ettem hónapokon keresztül, persze nem direkt, próbáltam kísérletezéssel rájönni mi működik, és mitől leszek jobban. Ha valamilyen okból érzékenyek vagy allergiásak vagyunk bizonyos ételcsoportokra, nagyon fontos, hogy ha elhagyjuk őket, győződjünk meg arról, hogy az étrendünk elég makro és mikrotápanyagokat, illetve kalóriát tartalmazzon. 

Megfigyeltem, hogy az egészséges táplálkozási irányzatok követői között, sokan jóval érzékenyebbek mindenre mint az átlagember. Rengeteg ételtől rosszul vannak, alig tolerálják a stresszt, és gyakran a legkisebb fizikai megterhelés is teljesen kimeríti a szervezetüket. Persze nem akarok általánosítani, és nyilván ez részben annak a következménye, hogy sokan eleve különféle egészségügyi okok miatt kezdenek el foglalkozni a táplálkozással. Mindenesetre szerintem érdemes odafigyelni arra, hogy eszünk-e eleget, sokszor pont a legegyszerűbb dolog az, ami felett elsiklik a figyelmünk. 

Visszatérve rám, természetesen nem szűnt meg minden problémám azonnal, ezek után még több hónap volt, mire az emésztésem szépen lassan rendeződött, a testhőmérsékletem és pulzusom megemelkedett, normálisan tudtam tolerálni a szénhidrátokat, húst, zsírt és egyéb ételeket, illetve a szervezetem képes volt létrehozni a szükséges immunreakciókat a krónikus fertőzéseim ellen. Ettől függetlenül ez volt a fordulópont a küzdelmem során, és innentől biztosan tudtam, hogy meg fogok gyógyulni.