Rólam

Személyes történetem – Ki vagyok, hogyan indult az oldalam, és miért tartom fontosnak, hogy kritikus maradjak, hogy ha erre szükség van.

Sziasztok! Nagyon sok új követő jutott el hozzám, és rengeteg pozitív visszajelzés érkezik kommentben, emailben és üzenetek formájában is. Ezekkel rengeteg munka van, de nagyon szépen köszönöm, hogy írtok, igyekszem mindre válaszolni.

Sokak számára kérdés, hogy mi lehet az én motivációm. Van aki kérdez és van aki bármiféle párbeszédnek elébe menve egyből a karaktergyilkosság eszközeivel él. Néha zárt csoportokban. Ritkábban pedig a saját barátaimmal veszik fel a kapcsolatot. Megdöbbentő.

Az ellenvéleményeket jól tűröm, ahogy a felém érkező kritikákat is, de azt már kevésbé, hogy a hátam mögött állítanak rólam valótlan dolgokat.

A körülményekre való tekintettel szeretném megosztani veletek a személyes történetem, amiből remélem számotokra is kiderül majd, hogy valójában miért csinálom ezt az egészet, és dönthettek saját belátásotok szerint arról, hogy mi lehet az igazság. Bízom benne, hogy a tartalma hasznos lesz mindenki számára. Nem lesz rövid, az olvasásra fordított türelmeteket pedig előre is köszönöm.

2012-t írunk, amikor a középiskolai tanulmányaim végeztével informatikusnak jelentkeztem a Szegedi Tudományegyetemre, ahová fel is vettek. Sajnos nem érdekelt a programozás, csak szerettem volna egy stabil, a későbbiekben jól jövedelmező tudásba fektetni az időmet. Sajnos az első két hét után realizálódott bennem, hogy ha ezt kell csinálnom életem végéig akkor ez nem fog menni, ezért pár hónap után kiiratkoztam.

Aki nem tanul, annak dolgoznia kell, így lettem alkalmazott egy közjegyzői irodában. A munka monoton volt, de a munkatársak és a környezet kiváló. Ez egy egészen új életritmust jelentett, ami a hétvégi rendszeres és esztelen bulizásokkal kombinálva hamar arra motivált, hogy újra feltegyem magamnak a kérdést: Mégis mit kezdjek az életemmel?

Egy szilveszteri buli után ingben kísérgettem embereket a hidegben, aminek hatására kialakult egy elég durva torokgyulladásom. Nem szedtem végig az antibiotikum kúrát, mivel pár nap után már jobban voltam, így egy enyhe torokgyulladás megmaradt. Innen indult a krónikus betegségem, ami valószínűleg egy fertőzés és az egészségtelen életmódom következménye volt.

Mivel nem értettem a táplálkozáshoz az étrendem sem volt jó. Túl alacsony szénhidrát és túl magas fehérjebevitel, plusz a rengeteg brokkoli. Az edzést szintén túlzásba vittem, a “No pain, no gain” jegyében megerőszakolva a szervezetem. Mindig óriási vacsorám volt, szó szerint addig ettem amíg már rosszul voltam, hogy “tömegeljek”, majd 1-2 órával később lefekvés előtt ettem túrót, természetesen magában. Nem értettem a táplálkozáshoz, nem értettem az edzéshez, testépítő broscience bullshiteket követtem, amiket egy akkoriban népszerű hazai testépítő oldal, “nagytudású” szakértője közölt elképesztő magabiztossággal. Érthető okokból nem bírtam jól aludni, és ezek kombináltan rendkívül legyengítették az immunrendszerem és refluxot is okoztak.

Március környékétől elkezdtem orvosokhoz járni, ahol tetőtől talpig kivizsgáltak, tenyésztés, tükrözés, képalkotó eljárások, labor stb. Ezek eredményeképp antibiotikumokat, majd savcsökkentő és egyéb gyógyszereket szedtem, de mindeközben nem sikerült egyetlen értelmes diagnózist sem kapnom. A tesztek során nagyjából mindent rendben találtak, mégsem voltam jól, sőt a gyógyszerek (mellék)hatásaitól és alap betegségtől egyre rosszabbul voltam. Az antibiotikumok és savcsökkentő gyógyszerek tönkretették az emésztésem, és így a torokgyulladás mellé bejött egy emésztőrendszeri gyulladás is. Abba kellett hagynom az edzést ami az egyetlen hobbim és célom volt akkoriban, és ez mentálisan is eléggé a padlóra küldött. Táplálkozásról és életmódról persze az orvosok nem érdeklődtek, hiszen sajnos arra nem jut idő az 5-15 perces orvosi vizitek során, meg ugye nem is tanítják nekik. Érdekes módon volt pár hét amikor csak hagyományos normális ételeket ettem, sok könnyű mozgást végeztem pl. egy családi hobbikertben kapáltam, locsoltam, játszottam, miközben a napon voltam és már ezzel is jelentős javulást értem el. Akkor még nem raktam össze a képet, hogy a természetes, stresszcsökkentő életmód hatására történt a javulás, és sajnos visszaestem. Egyre csalódottabb és dühösebb voltam, azt gondoltam a modern orvoslás bármit meggyógyít, és ha nem dohányzom és nem hízok el akkor jó vagyok. Nem értettem tehát, hogy 19 évesen miért és hogyan történhet meg velem ilyesmi, úgy éreztem magam mint egy horrorfilmben ahol a szemem láttára múlik el szép lassan az életem, és nem tudok ellene semmit tenni. Mindezt úgy, hogy még nem is éltem igazán.

Pár hónap, és pár százezer forint után gondoltuk ha a hagyományos orvoslás nem segít nézzünk “természetes módszerek” után. Egyik legnagyobb hiba volt amit valaha elkövettem, ugyanis olyan mértékű kuruzslással és sarlatánsággal találkoztam amit nehéz szavakba önteni. Akkor is nagyon gyanús volt ez az egész, de persze mi mást tehettem volna, a gyógyulás reményében hittem a különös módszerekben. Diagnosztizáltak látatlanban candidával, parazita fertőzésekkel, kaptam mindenféle jó drága gyógynövény port, gyógyteát, gyógygombát, alaptalan és káros étrendeket, “gyógyítottak” homeopátiával, kézretétellel és imádkozással is. Mindhiába. Talán nem kell kifejtenem miért nem működtek a hasonló módszerek, annak ellenére, hogy én akkoriban tényleg hittem bennük – megjegyzem többet ezek közül orvos javasolt.

Itt már nagyon kétségbe voltam esve, hiszen úgy gondoltam mindennel próbálkoztam, és semmivel nem értem el javulást. Végül bekerültem 2 hétre egy kórházba ahol újabb vizsgálatok következtek, de semmi szervi elváltozást vagy problémát nem találtak, cserébe hálapénz fizetése nélkül egy kérdést sem tudtam feltenni.

Végül hazamentem és hirtelen támadt egy ötletem. Beírtam a YT-ra, hogy reflux okai, majd egy amerikai csontkovács videóját dobta fel, aki nagyon furcsa, de egyben érdekes dolgokat mondott például, hogy nem a túl sok, hanem a túl kevés gyomorsav okozza a refluxot, és étrendváltoztatással érdemes kezelni. Azóta persze rájöttem, hogy hülyeségeket beszélt ő is, de legalább találtam egy új lehetőséget.

Viszonylag hamar kiderült, hogy legtöbben a táplálkozásban látják a természetes megoldást, és innen jutottam el elsőnek a Robb Wolf/Loren Cordain/Mark Sisson féle paleóhoz, illetve a különböző vegán orvosok(John McDougall, Essenstyn, Ornish, Barnard stb.) és gyümölcsevő influenszerek tartalmaihoz. Egy ideig ugráltam a kettő között, sokszor naponta váltogatva, mivel nem tudtam kinek van igaza. Egyik módszer sem segített túlságosan, kis javulásokat persze sikerült elérnem, így az legalább igazolódott, hogy a táplálkozásnak tényleg óriási szerepe van az egészségben, de az állapotom végül tovább romlott. A ketó ami elvileg a legszuperebb étrend mivel nem emelkedik a vércukor, óriási stresszt okozott a szervezetemnek ami nem meglepő. Nulla energia, nulla motiváció, szörnyű alvás és szív- és érrendszeri tünetek. Megjegyzem az akkori legjobb amerikai ketós szaktekintélyek ajánlásait követtem(Jeff Volek Phd, prof. Stephen Phinney, Dominic D’Agostino Phd) akik valódi kutatók és nem biohekkerek. Váltottam a vegán étrendre ahol először zöld turmixokat, majd nagy salátákat és párolt zöldség alapú ételeket ettem, valamennyi energiát adtak, de az emésztésem szörnyű volt a rengeteg rost miatt, és a maradék kicsi izmaim is leadtam szép lassan a túl alacsony fehérje és kalóriabevitel miatt. Az eredmény látható is a borítóképemen, ami kb. ekkor készült. Itt már tényleg nem tudtam mitévő legyek, hiszen az elvileg “legegészségesebb” ketogén illetve zöldségalapú étrendek sem segítettek, sőt, borzalmasan éreztem magam tőlük. Ezen a ponton 2 éve teljesen munkaképtelen voltam, kizárólag a videók nézésére, illetve cikkek/könyvek olvasására maradt erőm és kizárólag ezt csináltam egész nap. Nem adtam fel a teljes gyógyulás reményét mert azt már felismertem, hogy a táplálkozásnak nagy szerepe van, csak még nem találtam meg mi működik, mi az ami nekem való.

Ekkor jött szembe velem Ray Peat egyik videója, aki tejet, narancslevet, sajtokat, kollagénes húsokat és krumplit ajánlott, és sokat beszélt arról, hogy mennyire fontos a megfelelő tápanyag, energiaellátottság az egészséghez. Mivel jégkrémet és pár akkoriban számomra felfoghatatlan ételt is javasolt, először nem foglalkoztam vele mert annyira eltért az addigi étrendi filozófiáktól, hogy nem bírtam feldolgozni. Idővel visszatértem hozzá, mert az ajánlásai egyfajta mély bölcsességet sugároztak, ami jelentősen túlmutatott az akkori paleós és növényi étrendeket ajánló orvosok és szakemberek javaslatain, akik rendkívül dogmatikusak voltak. Kimentem másnap a piacra, vettem 2 liter házi kecsketejet, és elkezdtem belőlük mézzel és gyümölcsökkel turmixokat csinálni, ettem sok főtt krumplit sajttal, kollagénes húsokkal, majd leöblítettem narancslével. Előtte féltem a cukortól, féltem a zsírtól, féltem a sótól, féltem a húsoktól, féltem a növényektől, és a végén alig mertem már mit enni, de miután megszabadultam a súlyos ortorexiát okozó elfogult táplálkozási irányzatok béklyójától, és elkezdtem elég tápanyagdús ételt enni korlátozások nélkül, szinte azonnal pár napon belül sokkal jobban lettem. Ray Peattel kb. egyidőben találtam meg Weston A. Price munkáját, és Paul Jaminet Tökéletes Egészség Diétáját, amik szintén megerősítettek abban, hogy nem kell félni a növényi ételektől/szénhidrátoktól, sem az állati termékektől – ezek kombinációja, megfelelő forrásokból biztosítja a legjobb egészséget. Persze nem gyógyultam meg teljesen azonnal, de hirtelen energikus, boldog és motivált lettem, és a súlyom is elkezdett szép lassan gyarapodni. Érdekes módon izmosodni is elkezdtem újra, pedig nem is edzettem – gondolom a magasabb fehérje és kalóriabevitel illetve a szép lassan helyreálló tesztoszteron termelés hatására. Rá kellett jönnöm arra, hogy a krónikus betegségekkel való küzdelemre is igaz a mondás, hogy egy maraton nem pedig egy sprint: nincs értelme idegeskedni, dühösnek lenni, siettetni a folyamatot hiszen ezek az érzelmek végső soron negatívan hatnak az egészségünkre is és lassítják a regenerációt. Vannak betegségek amiknél nagyon jó, akár teljes gyógyulás is elérhető a megfelelő étrend és életmód segítségével, míg sajnos vannak problémák ahol ez nem lehetséges. Fontos azonban, hogy minden esetben sokkal jobb életminőség érhető el ha valaki egészségesen él, mintha egyáltalán nem foglalkozik az egésszel. Nekem további fél évembe telt mire sikerült végre olyan állapotba kerülni, hogy el tudtam menni dolgozni, és folytatni tudtam az életem ott, ahol 4 éve félbeszakadt.

A honlapom (Az egészség művészete) 2016-ban indítottam, mivel saját gyógyulásom hatására úgy gondoltam a tapasztalataim és tudásom muszáj megosztanom másokkal. Végre találtam valamit ami érdekelt és egy életcélt is biztosított számomra! A táplálkozás és egészség témakör kb. 10 éve a kizárólagos hobbim, és napi több órát töltök az új információk felkutatásával. A közel 8 év alatt mióta az oldalam üzemel nagyon sok cikket, videót, bejegyzést osztottam meg a témában, mindezt teljesen ingyen. Mint írtam semennyi bevételem nem származik a honlapomból vagy a Facebook oldalamból, nincsenek termékeim, szolgáltatásaim, sem partneri együttműködésem vagy hirdetéseim. Egyik sincs. Pár táplálkozási tanácsadásom volt elsősorban testkompozíció javítás céljából, néhány hónapig, 5 évvel ezelőtt.

Kizárólag mínuszba megyek vele minden évben, de ilyen egy hobbi, a horgászok sem azért járnak pecázni, mert a felszereléseik megvásárlása, valamint a horgászatba fektetett idő eltöltése után is kedvezőbben jön ki a hal kilogrammonkénti ára. Idén egyébként tervezem, hogy hirdetéseket is fogok tenni a részletesebb tartalmakra! Az oldal eddig kb. 1 millió forintba került nekem, nem beszélve a rengeteg óráról amit a tartalomgyártásba fektettem. Ilyenkor dolgozhattam volna pénzért is máshol. Volt olyan is, hogy 6 hónapig szüneteltetnem kellett az oldalt mert épp nem volt munkám, és ezért nem bírtam fizetni a (wordpress) szolgáltatás havi díját, de gyakorlatilag az első dolgom volt újraindítani amint elkezdtem újra dolgozni. Több tartalom is elveszett sajnos, így a saját történetem rövid összefoglalása, ami most itt olvasható részletesebben.

Nem azért tartom fontosnak, hogy ingyenesek legyenek a tartalmak mert én lennék Jézus Krisztus reinkarnációja. Hanem azért mert a krónikus betegek sokszor már munkaképtelenek és nincsenek megtakarításaik. Nekem se voltak és így csak az ingyenesen elérhető anyagokból tudtam tanulni.

Saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy mennyi kuruzsló és sarlatán él meg a kiszolgáltatott krónikus betegek becsapásából és károsításából, én is egy kisebb vagyont hagytam már náluk. Az, hogy ők őszinte tudatlanságból vagy gondatlanságból, esetleg tudatosan pénzszerzés céljából teszik ezt, a lényegen nem változtat. Amit tesznek az szörnyű és a legjobb dolog amit tehetnének az emberek érdekében ha azonnali hatállyal beszüntetnék amit csinálnak. Remélem érthető, hogy a személyes érintettségem okán a káros irányzatok és alaptalan módszerek kritikája miért része a tevékenységemnek már az oldalam indulása óta. Hadd ne kelljen védenem, vagy megsajnálnom a kuruzslókat akiknek köszönhetően én is majdnem meghaltam, és napi szinten károsítják az eleve beteg emberek egészségét. Azt, hogy kritizálok ellentétes nézőpontokat mindenki tudja, aki a kezdetektől fogva figyelemmel kíséri a szerzői tevékenységemet, de vissza is lehet lapozni az oldalt bármikor. Az, hogy most többen követnek, többen ismernek és így egyre kellemetlenebb ez bizonyos embereknek az pusztán a népszerűség következménye, nem annak, hogy én bármit is változtattam volna azon, amit csinálok. Nyilván valamivel bátrabb vagyok már mint 22 éves koromban, de akkor is vállaltam már a konfliktushelyezeket, mert ez egy ilyen műfaj. Őszintén remélem, hogy sokak hasznára.

Ezt már tisztáztam, de leírom még egyszer: A kuruzslók és áltudósok nyilván nem szeretik, hogy vannak, akik nyilvánosan felhívják a figyelmet a tevékenységükre, és az általuk károsított, és még károsításra váró személyeknek próbálnak meg segíteni ahelyett, hogy őket támogatnák vagy privátban ingyen dolgoznának nekik tényellenőrzőként. Én nem szeretnék ezekkel az emberekkel barátkozni, sőt semmilyen kapcsolatot nem szeretnék velük, az pedig az ő felelősségük, hogy a jövőben ne csapják be az embereket.

Fontos, hogy nem a személyükkel van bajom, hanem azzal amit csinálnak. Láthattátok az elmúlt hetekben, hogy azonnal támogatom azt, aki jó irányba változtat, függetlenül attól, hogy milyen konfliktusaink voltak korábban. Kizárólag a szakmaiság érdekel ezekben a helyzetekben, semmi más. Ahogy küldetésemnek érzem azt, hogy felhívjam a direkt vagy indirekt ártó folyamatokra a figyelmet, így kötelességemnek érzem azt is, hogy ha ezek megszűntek, akkor arról tudomást adjak, hiszen ez így korrekt. Összefoglalva tehát a kritikus részét a munkámnak, úgy gondolom, hogy ez tisztuláshoz, a téves nézőpontok és dogmák megszűnéséhez vezet idővel, amire a napokban érkezett támogatásokból és pozitív visszajelzésekből ítélve óriási szükség van itthon (is).

A kritikáról szóló posztban is írtam, hogy tudom milyen következményei lehetnek ennek, de ezt a kockázatot én (és egyedül én) személyesen vállaltam, mivel úgy gondolom ha már pár embert sikerül eltántorítanom a kuruzslóktól már megérte. Ha pedig egy nálam jóval népszerűbb tanácsadó az én kritikám hatására megváltoztatja a téves ajánlásait, azzal több tízezren nyernek, hosszútávon beleértve magát a tanácsadót is, bár ez utóbbi nem az én dolgom. Éppen ezért szeretnélek titeket is bátorítani, hiszen ha többen csatlakoznának és nem félnétek a konfliktustól, akkor már hiába próbálnak meg engem ellehetetleníteni, elindul egy mozgalom amit nem lehet megállítani, és a butaságokra alapuló birodalmak kártyavárként omlanának össze egy pillanat alatt.

Végül pedig szeretném tisztázni az eddigi munkáim és pénzkeresetem a múltban és jelenleg, mivel láthatóan akikről a kritikák születtek, érvek hiányában utolsó mentsvárként most a munkahelyemmel próbálnak meg nyomást gyakorolni rám, és koholt, alaptalan vádak alapján próbálják meg elérni, hogy én is hallgassak el.

Említettem már a közjegyzői irodát, a honlapom indulása után pedig kb. fél évvel egy üvegházban kezdtem el dolgozni ahol paradicsomot termesztenek. Itt azonnal munkába tudtam állni, míg előtte éttermekben, ruhaüzletekben és egyéb helyeken próbálkoztam, de sosem engem választottak végül. Másfél évet dolgoztam, ami elég nehéz és megterhelő volt, bár jól be tudtam illeszkedni ebbe a közösségbe is, és a munka közben bírtam könyveket, előadásokat, podcastokat hallgatni, így folytathattam a tanulást. A fizetés nyilván csak arra volt elég, hogy alapszinten fenntartsam magam, de miután visszanyertem az egészségem ez egyáltalán nem zavart. Másfél év után hagytam ott a munkát, miután realizáltam, hogy néhány dolog eléggé egészségkárosító. Ilyen például a penész belégzése.

Ezek után egy raktárba jelentkeztem ahová felvettek, és az üvegháznál már jobb körülmények között tudtam dolgozni szintén fizikai munkát. Hamar megtanultam minden munkafolyamatot, és szintén tudtam audiókönyveket vagy más anyagokat hallgatni napi 8 órában. Itt kezdtem el többek között magyar nyelvű podcastokat is egészség és táplálkozás témában.

Voltak egyébként végig periódusok amikor fél évig nem írtam semmit, ha épp nem volt mondandóm akkor nem láttam értelmét napi szinten kierőszakolni magamból valamit csak, hogy pörögjön a látogattoság. A raktáros munkám a vírus ideje alatt ért véget, amikor elegem lett a két műszakos munkarendből, és beláttam, hogy számomra itt sincs további fejlődési lehetőség. Hasonló viszonylag monoton munkák egyébként nagyon jók arra, hogy sokat tanuljon valaki, amennyiben képes emellett is teljesíteni a feladatait.

Pont ekkor indult, és lett elég népszerű a Molnár Dávid által vezetett Science-Stories (később Nutrilogia) oldal, aminek tartalma ebben az időben még tetszett és sokat is kommenteltem, aktív résztvevője voltam ennek az online közösségi platformnak. Aki szintén gyakori kommentelő, és kritikus volt a posztok alatt az nem más volt mint Szabó Gál Bence, akivel váltottam is néhány szót a komment szekcióban, majd külön is ráírtam, hogy tudna-e pár dologban tanácsot adni. Mondta, hogy szívesen segít, hívjam fel telefonon, majd elég hosszan beszélgettünk különböző témákról, amiért természetesen nem kért semmit cserébe. Végül több alkalommal is hívtam és ő ajánlotta a lehetőséget, hogy ha van kedvem akkor írhatnék cikkeket egy új oldalra, amit terveznek elindítani a közeljövőben. Bencének a régebbi cikkei, podcast epizódjai és videói nagyon tetszettek, így boldogan vállaltam és először el sem akartam hinni, hogy végre olyan munkám lehet, ami tényleg érdekel, és emellett hasznos is. Bence jól ismerte a kritikus részét is a tevékenységemnek, és ennek ellenére ajánlotta fel a lehetőséget. Bár csak ritkán találkozunk, úgy gondolom, hogy élőben is sikerült egy nagyon jó viszonyt kialakítanunk.

A Vitaverzum oldal kicsivel több mint 1 éve indult, és kizárólag pozitív hangvételű és befogadható szakmai cikkek, videók és receptek találhatóak az oldalon a különféle mikrotápanyagokról. Semmilyen kritika. A már megjelent több mint 150 tudományos cikknek, amik a legfrissebb bizonyítékokra alapulnak, túlnyomó részét én írtam, és a jövőben is további érdekes tartalmak várhatóak teljesen ingyen.

A Vitaverzum oldal egy étrend-kiegészítő cég tulajdonában van, mint láthatjátok kizárólag ismeretterjesztés céljából jött létre. Még a cikkek SEO optimalizálását se végzi el senki, a tartalom kizárólag szakmai. A fizetésem amiből jelenleg élek, a heti 40 órás munkámból származik, ami főleg ezen cikkek írását jelenti, egyéb apróbb feladatok mellett.

Messze a legjobb munkahelyem egyébként, a munkatársak kivétel nélkül barátságosak és segítőkészek voltak, olyan szuper légkört biztosítva a munkához amit máshol sosem tapasztaltam.

Tehát főállásban a Vitaverzum szerkesztésével foglalkozom, munkaidőn kívül pedig már 8 éve szerkesztem kisebb-nagyobb megszakításokkal a szintén egészség fókuszú az egészség művészete weboldalt. Mind a kettő teljesen ingyenesen elérhető tartalmakat biztosít és minden a cikkekben megfogalmazott állítást forráshivatkozások támasztanak alá. Itt jegyzem meg, hogy szívesen látok szakmai jellegű párbeszédre való felkéréseket is a facebook oldalakon, ha valaki kérdezne, írna, hívna, tegye bátran, én készen állok.

Az ezekkel ellentétes híresztelések, privát csoportokban történő pletykák nem igazak. Akkor sem válnak azzá, hogy ha sokat ismétlik őket. Viszont nagyon örülnék az előbb említett szakmai párbeszéd lehetőségének, értem ezt úgy, hogy ha a kritizáltak személyeskedés helyett a saját módszerük tudományos alapokon való bemutatásával érkeznének, vagy tennék ezt meg a saját csoportjukban, a saját követőik számára, akik egyébként ezekért a módszerekért komoly pénzeket fizetnek. Forráshivatkozásokkal.

Mindenkinek köszönöm a figyelmet és a bizalmat.