Mi a probléma Haris Éva (ál)tudományos elméleteivel? – Részletes reakció

Ha csak Haris Éva fő állításainak/elméleteinek szakmai kritikája érdekel, az előzmény, és önellentmondásai nem, akkor tekerj oda a cikkben, ahol nagy betűvel azt írom, hogy SZAKMAI KRITIKA INNEN INDUL.

Előzmény

Nagyjából 1 hónapja érkezett egy elég durva, de tűpontos komment az oldalra egy olyan kritikus bejegyzés alatt, ami bár nem Haris Éva tevékenységéről szólt, de a kommentelő aki szintén táplálkozási tanácsadó őt is megnevezte benne. Magát az eredeti kommentet egészében nem osztom meg újra, mert bizonyos jelzők használatát én sem tartom célravezetőnek, mivel így kevésbé juthat el az üzenet azokhoz akikhez elkéne.

A komment cenzúrázva a problémás szavakat így szólt: “Az említett szakértők pár éve még a kalória egyenleget, másnéven energia egyensúlyt, mint a legalapvetőbb tényezőt sem ismerték el, majd szép lassan a mondandójuk végére kezdték odabiggyeszteni, hogy persze a kalóriák is számítanak. Bár még talán mindig mismásolnak és nem ezt helyezik a piramis aljára, ahol a helye van, hanem megy a hablaty. A váltás egyáltalán nem az ő érdemük, hiszen ők a mai napig ezt folytatnák, ha a közeg engedné. Az elismerés azoké az embereké, akik sok éve már ez ellen küzdenek, és így nyomást helyeztek rájuk! Sajnos még mindig rengeteg ember megtéveszthető, és mivel az emberi elme találékony, újabbnál újabb baromság tör utat.”

Örülük, hogy vannak hasonló értelmes emberek akik követik az oldalam, mert ismervén a múltat, ugyanígy látom az egészet. Valamiért Haris Éva is azok közé a szakértők közé tartozik, akik hosszú évek óta nem tudják elengedni a kalória elmélet témát, elfogadni végre a tudományos bizonyítékokat amikkel sosem tudtak mit kezdeni, és végre továbblépni. Volt akinek azóta szerencsére sikerült, Lakatos Péter és egy dietetikus hölgy például nemrég elismerte, hogy ebben ők is bűnösek voltak.

A kommentelő hölgyhöz hasonlóan én is fontosnak tartom kiemelni, hogy nem arról van szó, hogy néhányan valami apróságot rosszul láttak/látnak és tévedtek, vagy enyhe szakmai nézeteltérés állt fenn az ellentmondásos bizonyítékok miatt. Arról van szó, hogy az egyik fő tevékenységük és mondanivalójuk a kalória elmélet tagadása volt, és amit hirdettek az teljes mértékben ellentmondott az egyértelmű tudományos bizonyítékoknak a témában. Évekig ezzel kampányoltak kritizálva, kifigurázva azokat akik még mindig olyan ostobák, hogy a kalóriákban “hisznek”, miközben teljesen félre közölték a valós álláspontjukat. Ők ebből nagyon jól megéltek, miközben a követők egészsége sérülhetett a szénhidrátok démonizálása, és egyéb alaptalan ajánlások miatt. Sokan Haris Évához hasonlóan lényegében a mai napig ezt hirdetik, és aki vitatkozni próbál velük azt kénytelenek kitiltani. Ha csak annyit mondanának, hogy ők egy alacsonyabb szénhidrátbevitelű megközelítést preferálnak, időszakos böjtöléssel kombinálva, mert nekik ez vált be és a tudományos bizonyítékok alapján ez is egy működőképes stratégia lehet a fogyáshoz/egészség javításához, az teljesen korrekt lenne, és nem lenne miről vitázni. Csak épp azzal közel sem lehet akkora nézettséget generálni, és követőtábort építeni, mintha megpróbálják cáfolni a kalória elméletet és beszélni a hormonok és egyéb bonyolult biokémiai folyamatok, deutériumhoz hasonló molekulák varázslatos hatásairól, amikhez valójában nem is értenek, és eleve nem is relevánsak a témában. A jóval extrémebb, “tudósok mindezidáig tévedtek”, “A hivatalos táplálkozási irányelvek miatt híztak el és lettek betegek az emberek”, “dietetikusok tévúton járnak, de mi értünk hozzá” koncepciókkal nyilván jobban be lehet vonzani azokat a laikus személyeket, akik régebben már belebuktak egy diétába. Ezeknek a szakértőknek mindig is ez volt a stratégiájuk, annak ellenére, hogy sosem volt bizonyítékuk arra, hogy ezen állítások bármelyike igaz lenne, vagy arra, hogy amit ők javasolnak az jobban működne.

Manapság Haris Éva is megpróbál úgy tenni mintha végre valahára elismerné a kalóriabevitel fontosságát is, de ettől függetlenül ugyanúgy az inzulinnal és hormonális dolgaival érvel mint régen, tehát a mondandója lényegében mit sem változott és ugyanolyan értelmetlen, mivel a két elmélet nem összeegyeztethető egymással. Más szemfényvesztőkhöz hasonlóan, mivel magával a kalória elmélettel ő sem tud vitába szállni, szalmabáb módon rendszeresen különféle nevetséges dolgokat, pl. a kalóriaszámlálás módszerét igyekszik cáfolni, vagy épp olyan lebutított verziókat, hogy CSAK a kalóriák számítanak a fogyáshoz vagy az egészséghez – amit senki sem állít. Szóval attól, hogy mostanában már a kalóriabevitel/deficit fontosságát is odabiggyeszti a tévhitekben ugyanolyan dús mondókája elejére vagy végére, sajnos a többi nonszensz még nem lesz kevésbé téves és manipulatív.

Haris Éva vitaképtelen

Haris Éva képtelen nyíltan vitatkozni, helyette a régi jól bevált receptjéhez nyúl, bonyolult élettani folyamatokkal és idegen szavakkal próbálja meg összezavarni a laikus követőit, míg aki őt kritizálja azzal szemben személyeskedik.

Csak nagyon röviden ha valaki lemaradt volna: Miután feltűnt, hogy Haris Éva mostanában több posztjában is rám célozgat és minden előzmény nélkül, preventatív módon letiltott a szakmai oldaláról, így felajánlottam neki, hogy burkolt üzenetváltások helyett inkább nyíltan vitassuk meg online a kalóriadeficit vs inzulin, inzulinrezisztencia és egyéb olyan kérdéseket amikben eltérhet a véleményünk.

Én alapvetően nem ezekkel foglalkozom, és az egész kalóriadeficitről/fogyásról való viták témáját régóta elég unalmasnak találom. Néha készítek 1-2 tartalmat róluk mert sokaknak fontos lenne végre megérteni az egészségük szempontjából, de ennyi. Lassan 10 éve már, hogy írtam több részletesebb cikket a témában, azok a mai napig relevánsak, és tökéletesen cáfolják az újabb inzulinos szaktekintélyek újabb tévhiteit. Haris Éva elvileg jóval jártasabb és régebb óta foglalkozik a táplálkozással mint én, tanít, tanácsadást vezet, és folyamatosan a kalóriákról és inzulinról beszél, tehát elméletileg simán le kéne tudnia söpörnie az érveim az asztalról. Úgy gondolom ez a fajta nyílt kommunikáció jóval célravezetőbb is lenne, mintha elkezdünk rébuszokban beszélni, gyanúsítgatni, miközben titkon letiltjuk a másikat.

Haris Éva úgy döntött, hogy nem él ezzel a lehetőséggel, és helyette inkább egy újabb posztban célozgat burkoltan, amit természetesen tiszteletben tartok, én a szöveges vitákat is nagyon hasznosnak tartom, így ilyen formában reagálok.

Előrebocsátom, hogy a jövőben nem akarok vele foglalkozni, így ebben a részletes cikkben reagálok a főbb állításaira. Ehhez amit felhasználok, azok az elmúlt pár hétben megosztott bejegyzései, videója, a pár éves személyes tapasztalata, az inzulinrezisztenciáról alkotott véleménye, és néhány egyéb régebbi ajánlása. Több értelmét látom egy hosszabb, és részletesebb összefoglalónak amiben valakinek a fő állításaira/ajánlásaira reagálok, és aminek nyoma marad. Mivel régóta tudom, hogy sok valótlan dolgot terjeszt, én már évek óta kikövettem, és nyilván most sem néztem át minden tartalmát, csak rákerestem a kalória/inzulin címszavakra az oldalán, illetve a kontextus kedvéért kerestem pár másik témájú bejegyzést is, amikből tökéletesen kirajzolódik, hogy mi is a probléma az ajánlásaival és elméleteivel.

Haris Évával pár éve már vitatkoztunk egy nyilvános edzős csoportban, ahol a szintén inzulin-elhízás modellt hirdető Timoval közösen magukból kikelve ontották a vad baromságokat, de mivel higgadt maradtam az egész barátságosan zárult. Azért ezeket a kommenteket érdemes elolvasni a két kalória szkeptikustól, egészen elképesztő miket hordanak össze. 😀 És igen, ők azok akik most amikor őket éri kritika, azzal védekeznek, hogy ők bezzeg soha nem kritizálnak másokat, és mindig rendkívül tisztelettudóak. Eszméletlen képmutatás!

Mint mondtam hosszú évek óta tudom, hogy sajnos Haris Éva is sok áltudományos dolgot hirdet, de az ajánlásait régebben(~5 éve) még nem láttam annyira károsnak, hogy külön reagálják, hiszen saját tartalmaim tökéletesen cáfolták amiket állított. A cikkben eredetileg szerettem volna kiemelni a közös pontokat és hasznos tanácsait is, ahogy azonban elkezdtem visszanézni a tartalmait, egyre inkább felismerni véltem bennük a burkolt célozgatásokat, kifigurázásokat és kritikákat többek között rám és számomra hiteles személyekre is utalva. Ennek hatására megláttam a nevetséges és manipulatív állításai mellett a képmutatást is az egész tevékenységében. Eleve nincs sok értelme a közös pontok hangsúlyozásának, mivel senki sem lehet annyira tehetségtelen, hogy mindenben tévedjen.

Így, hogy jobban megvizsgáltam az ajánlásait, már úgy gondolom, hogy azok nem csak tévesek, de sok szempontból kifejezetten károsak is a gyakorlatban, úgyhogy mindenképp hasznos a részletes kritika. Főként azért mert a valóban fontos tényezők helyett ő is rendszeresen olyan dolgokra fókuszál amik irrelevánsak, hogy ezáltal tűnjön egyedibbnek, bonyolultabbnak a módszer amit képvisel, és az ajánlásai sok esetben egészséges ételek korlátozásához vezethet, illetve egy indokolatlan félelemhez a szénhidráttartalmú ételektől, ami a gyakorlatban ezek egészségtelenebb opciókkal való kiváltását eredményezheti.

Kezdésnek a kritikákhoz való hozzáállására reagálnék egy olyan posztban amit nekem címzett:

„…van aki „negédesnek” tart, mert nem konfrontálódok, ha nem muszáj, és igyekszem egyszerűen és gyakorlatiasan kommunikálni…”

Nem kedves Éva, szerintem nem azért tartanak téged negédesnek mert nem konfrontálódsz, és egyszerűen gyakorlatiasan kommunikálsz. Azért tartanak negédesnek, mert míg te folyamatosan kritizálsz másokat, például Lakatos Péter podcastján közösen kritizáltátok a 160 grammos diéta képviselőit és teszed ezt azóta is rendszeresen, a héten kritizáltad a pocakos korszak népét, a magyar dietetikusok országos szövetségét, és saját bejegyzéseidben évek óta próbálod kritizálni és elvitatni a kalória elmélet jelentőségét, kifigurázod a „híveit”, bonyolult biokémiai és hormonális folyamatokkal igyekszel összezavarni a követőid, addig ha valaki a te állításaiddal szemben lép fel nyilvánosan, akkor ahelyett, hogy képes lennél a felhozott érveikre érdemben reagálni, helyette inkább negédes, mézes-mázas stílusban, a magas lóról próbálod ismételgetni a gyakran semmitmondó, témához sem kapcsolódó anekdotális tapasztalataid vagy biokémiai összefüggéseid. Most meg tiltással honorálsz nem csak engem, hanem mint megtudtam még azokat a követőim is akik számodra kellemetlen kommenteket írnak.

Ráadásul látom újabban már a kritikáról, és annak elfogadható módjáról is videós oktatást tartasz, és külön bejegyzést írsz.

Majdnem kiköptem a reggeli kávémat, amikor példaként Bio Gabit, és a Paleomedicina csapatát említetted mint “szerény” csak a saját munkájukkal törődő szakértőket akik nem kritizálnak senkit. A Paleomedicina egy külföldi karnivor influenszerről külön kritikus cikket írt,

de erősen kritizálnak gyógynövényeket, növényi ételeket, ha pedig valaki nem ért egyet a teljesen alaptalan, se az evolúcióval, se a tudományos bizonyítékokkal nem konzisztens álláspontjukkal, az szerintük tévúton jár. Bio Gabiról pedig a régebbi kritikus cikkeimből bárki tudhatja, hogy sajnos szintén elég sok áltudományos nézetet hirdet, ami esetében főként az állati termékekkel szembeni elfogultságából, és Haris Évához hasonlóan a tudományos bizonyítékok figyelmen kívül hagyásából származik. Ő úgy gondolja, hogy a tej/tejtermékek népbetegséget okozó mérgek, a kollagének nem hasznosulnak és még sorolhatnám.

Végül pedig miután jól megkritizálja az állati termékeket, általában a saját növényi alapú termékeit reklámozza, hiper-szuper felfedezésként és kutatásként tálalva, igaz kérésre sem tud semmi konkrét kutatási eredményt vagy dokumentációt felmutatni róluk ami bizonyítaná amit mond. Először nem teljesen értettem Haris Éva miért magasztalja Bio Gabit ennyire a videójában, aztán feltűnt, hogy a régóta gabona és müzli ellenes, paleó/ketogén low carb diétát preferáló Haris Éva csatlakozott a növényi és gabonalapú étrendet és granolát forgalmazó Bio Gabi(Tóth Gábor élelmiszermérnök) blnce csapatához is mint szakértő. Különös kombináció az biztos! Nehéz eldönteni kettejük közül kinek lehet kellemetlenebb ez a kapcsolat.

A kritikára visszatérve én sosem értettem miért jobb az, ha valaki általánosságban kritizál egy teljes szakterületet, pl. teszi Haris Éva a dietetikusokat általánosítva, hivatkozva a 160 grammos diétára ami az okos tányérban egyébként nem is szerepel, amivel közvetve rengeteget árt a szakma megítélésének, és a több száz dietetikusnak. Ha valaki egyedül Haris Éva konkrét ajánlásaira reagál objektív példákkal, érvekkel, bizonyítékokkal felvértezve, azzal maximum egyedül neki okozhat némi kellemetlenséget, míg mindenki más számára hasznos, mert tanulhatnak belőle. Ha az ajánlásai stabil lábakon állnának, akkor eleve nem nagyon lehetne mit kritizálni rajtuk. Én köszönöm, de nem kérek erkölcsi kioktatást olyanoktól akik ugyanúgy vagy még durvábban kritizálnak mint én, csak általában nem elég bátrak ahhoz, hogy nevén nevezzék miről vagy kiről is beszélnek pontosan, félve ennek következményeitől. Ezt én inkább kétszínűségnek hívnám, mint a konfrontáció kerülésének és “egyszerű gyakorlatias kommunikációnak”.

Röviden összefoglalva az a probléma Haris Éva kritikához való viszonyával, hogy a kritikát más szemfényvesztőkhöz hasonlóan ő is csak akkor tartja hasznosnak és elfogadhatónak ha tőle származik, míg valamiért azt hiszi ő maga kritikán felül áll.

SZAKMAI KRITIKA INNEN INDUL

Haris Éva saját anekdotális tapasztalatával próbálja bizonyítani az inzulin modellt

Nézzük röviden az egyik új cikkének konkrét tartalmát amiben rám célozgat, és hasonlítsuk össze a pár éve megosztott saját tapasztalatával:

“A célom annyi, hogy értsétek meg, kell, hogy figyeljetek a bevitt kalória mennyiségre…”

– Itt azonnal meg is állhatunk, és tudom, hogy már leírtam, de azok kedvéért akik csak a szakmai részt olvassák ismét leírom. Haris Éva ma már azt mondja, hogy kell figyelni a bevitt kalória mennyiségre, ahogy tette ezt már egy ideje egyéb posztjaiban is. A probléma ezzel csak annyi, hogy ő volt aki hazánkban az elsők között kezdte el azt hirdetni, hogy nem a kalóriák számítanak hanem az inzulin/vércukor emelkedés és egyéb hormonális hatások, amit mi sem bizonyít jobban mint a 2022-ben megosztott saját tapasztalata. Nem pár hónapig hirdette ezt, hanem hosszú éveken át, és lényegében még most sem tud tőle szabadulni. Jelenleg azt próbálja különféle nevetséges példákkal bizonygatni, hogy valójában miért kevésbé fontos a kalóriabevitel mint sokan gondolják, csak az inzulin és hormonok mellé újabban már bevonja a mikrobiomot, epigenetikát, és egyéb olyan tényezőket is amik a kalóriabeviteltől szintén függetlenek. Tehát amikor végre elismeri a kalóriabevitel/deficit fontosságát, gondolatban jó ha hozzátesszük, hogy ő az egyik főkolompos aki miatt ennyire népszerűek nálunk is a kalóriabevitellel kapcsolatos tévhitek, és ő az egyike azoknak a szakértőknek akik a mai napig próbálják elvitatni ennek jelentőségét bármi áron.

A saját tapasztalatáról szóló bejegyzésre muszáj részletesebben kitérni, mert eltekintve attól, hogy egy teljesen irreleváns ellenőrizhetetlen anekdota, olyan abszurd dolgokat állít benne, aminek ha csak a fele igaz, akkor is azonnal egy kutatócsoportot kellene szervezni, hogy vizsgálják meg alaposan a szervezete működését, ugyanis az teljesen más mint mindenki másé akit valaha vizsgáltak kontrollált körülmények között. A fentebb említett kommentjéhez hasonlóan azt is jól bizonyítja, hogy sajnos még az alapfogalmakkal sincs tisztában.

Azt írja, hogy a hagyományos napi 2000 kcal bevitelét lecsökkentette 1300-ra, amivel az alapanyagcseréje(BMR) alatt evett, és ettől ő 1 hónap alatt 3 kilót hízott. Ha értené az alapfogalmakat tudhatná, hogy ez fizikai képtelenség, mivel az alapanyagcsere(BMR) a nyugalmi energiafelhasználást jelenti, és erre jön minden más: a fizikai aktivitás(PA), ami az edzésből származó(EAT) és a nem edzésből származó energiafelhasználásból(NEAT) adódik össze, és az ételek termikus hatásából(TEF).(19) A BMR csak a napi energiafelhasználás ~60-70%-át teszi ki, és nyilván senki nem tud hízni ha még annál is kevesebb energiát visz be, mint amennyi a szervezete alap biológiai funkcióinak fenntartásához szükséges, mivel ez ellentmondana a termodinamika 1. főtételének. Dr. Jason Funghoz hasonlóan ő is rendszeresen keveri a BMR(nyugalmi energiafelhasználás) és a TDEE(teljes napi energiafelhasználás) fogalmakat, valószínűleg azért mert tőle tájékozódik. A valóságban csak két magyarázat lehetséges: vagy rendkívül pontatlanul számolta ki a kalóriabevitelt, ami a hihetetlenül alacsony számokból ítélve szinte garantált, vagy egyszerűen hazudik. Mivel nem akarom hazugsággal vádolni, így maradjunk annyiban, hogy rendkívül pontatlanul számolta ki a kalória bevitelét legtöbb emberhez hasonlóan,(1) bár ez egy táplálkozási tanácsadó esetén aki állítása szerint lassan 20 éve foglalkozik a témával szintén elég problémás. De ez még semmi, ezután állítólag tovább csökkentette a bevitelt napi 1000-1100 kcal-ra, így már csak fele annyit evett mint eredetileg, és ezzel újabb 2 kilót hízott a következő hónapban.

Ő nem csak azt állítja, ami egyébként hihető és magyarázható is lehetne, hogy elkezdte csökkenteni a kalóriabevitelét, fogyott tőle, de idővel a lassuló anyagcseréje és szervezete kompenzálása miatt megállt a fogyás, hanem azt, hogy ő attól kezdett el hízni, hogy jóval kevesebbet evett, és hiába csökkentette még jobban a bevitelt, attól is csak tovább hízott. Ráadásul nem is kicsit evett kevesebbet, hanem hamarosan már fele annyit mint előtte. Innen nézve már nem csak irreális, hanem teljesen logikátlan is az egész, mivel a következő tapasztalata szerint végül az hozta meg számára a megoldást, hogy heti két alkalommal 6-700 kcal-t evett, és a többi nap ~1000-1100-at.

Pontosan nem tudni mi történt, megállt a hízás? Beindult a fogyás? Ez nem derül ki, de ha ő először 700 kcal, majd 300 kcal további csökkentéstől is csak hízott, akkor fel nem foghatom, hogy végül a napi ~100 kcal csökkentés mégis hogyan hozhatta volna meg a „megoldást”, mivel ilyen alapon attól is csak tovább kellett volna híznia, sőt még a fényevéstől is.

De még csak ezután jön az igazán komikus rész: Azt állítja megnövelte a kalóriabevitelt ismét 1400-ra, és állítása szerint ezzel viszont egyből fogyott 2 kilót. Tehát összefoglalva Haris Évának a szervezete pont fordítva működik mint mindenki másé, ha ő fele annyit kezd el enni mint előtte, de a szénhidrát/zsír aránya kicsit a szénhidrátok javára tolódik, akkor attól ő azonnal hízik, annak ellenére, hogy még így is csak 150 gramm szénhidrátot evett összesen, ami majdnem low carb-nak tekinthető, és kevesebb mint fele az átlagos szénhidrátbevitelnek. Mindezt állítása szerint ráadásul egészséges forrásokból fedezte, tehát még nagy vércukor és inzulin emelkedésekről sem beszélhetünk.

Szerintetek mennyi realitása van annak, hogy egy ~70 kilogrammos viszonylag izmos nő, ha elkezd fele annyit enni mint előtte egy hagyományos makró arányban, egészséges forrásokból, akkor attól ő 5 kilót hízik 2 hónap alatt? Majd miután ~45%-al megnöveli a bevitelét, attól meg hirtelen fogy 2 kilót? Ki másnál, akár állatnál tapasztalható az, hogy ha éheztetjük akkor attól elhízik, míg ha több ételt adunk neki akkor egyből fogyni kezd? Még elméleti síkon is, ilyesmi tapasztalatnak maximum a hízás része lehetne elképzelhető, akkor ha valaki előtte egy Tour de France versenyző volt, és utána csak az ágyban fekszik mozdulatlanul, de Haris Éva tapasztalatában se a számok, se az arányok, se az alapfogalmak(“BMR alatti táplálkozás”, „kalóriadeficitben hízás”, stb.) nem stimmelnek, és a magasabb bevitel utáni fogyást ugyanúgy inaktív életmód mellett, főként a zsírbevitel emelésével ez sem magyarázhatja. Azt is érdemes megemlíteni, hogy ebből a bejegyzésből az is kiderül, hogy mennyire nem ért a kutatásokhoz. Azt írja: „...12 órás időintervallumban ettem a kutatásoknak megfelelő 50-55% (140-150g) szénhidráttal és négyszer étkeztem.” – Milyen kutatásoknak megfelelő 50-55% szénhidrátról beszél? Kutatásokban vizsgáltak magas, és alacsony szénhidrátbevitelű étrendeket is, van belőlük jó sok, és nincsen ilyen konszenzus, hogy hány százalékban kell szénhidrátokat enni. Gondolom az Okostányérral/hivatalos táplálkozási ajánlásokkal keveri a kutatásokat, de abban sincs fix makrotápanyag arány meghatározva. „Normál esetben én olyan 2000 kcal körül eszem, 8 órás időablakban, alacsony szénhidráton, közepes zsíron és közepes fehérjén (mellékesen megjegyzem így is vannak izmaim, koromhoz képest nem is kevés, bár ezt is cáfolja jó pár kutatás)” – Cáfolja jó pár kutatás, hogy Haris Évának vannak izmai? Azt sem cáfolják a kutatások, hogy 8 órás időablakban, alacsonyabb szénhidrátbevitel mellett is lehet valaki izmos ha eszik elég fehérjét és edzéseket is végez, sőt ezt támasztják alá. Ha Haris Éva sem csak beszélne a kutatásokról, hanem néha el is olvasna közülük egyet, akkor ő is tudhatná.

Nyilván ezért szeretnek az áltudományos szakértők mindig hasonló ellenőrizhetetlen anekdotikus tapasztalatokra támaszkodni a tudományos bizonyítékok helyett, mert valakinek a személyes tapasztalatát lehetetlen cáfolni, ahogy azt se lehet ha valaki azt állítja, hogy elrabolták az UFO-k. Ismervén a klinikai vizsgálatok eredményeit és a valós dokumentált bizonyítékokat a témában, Haris Éva tapasztalatának az esélye nagyjából annyi, minthogy elrabolnak minket az UFO-k, majd miután hazateleportáltak, egyszerre kopogtat be hozzánk a télapó, és a húsvéti nyuszi. Ha még kicsit jobban végiggondolta volna, akkor azért írhatott volna egy kevésbé szürreális történetet is, de ez így vicc kategóriája, csak ugye sajnos ő komolyan gondolja, és ami igazán szomorú, hogy pár éve még több mint 300 ember találta ezt elfogadhatónak. Haris Éva akkoriban egyedül ezzel az anekdotális tapasztalattal bírt védekezni, amikor az F-fitness oldalt vezető Gyergyószegi Ferenc vitába szállt vele. Feri egyébként szintén írt egy rendkívül részletes, számtalan tudományos és gyakorlati bizonyítékot bemutató cikket a témában, ami többek között Haris Éva ostobaságait is cáfolta. Mint látható Haris Éva a posztját azzal indította, hogy „Még mindig nem szállok be a cirkuszba……..és nem beszélek a bohóccal, de még van pár infó, amit szívesen megosztok.” – Az, hogy kettejük közül ki a valódi szakértő, és ki a bohóc a cirkuszban, az szerintem elég egyértelmű.

Tudományos bizonyítékok amik cáfolják Haris Éva elméleteit

Ezen a ponton rátérnék a konkrét tudományos eredményekre. Azok kedvéért akik nem annyira ismerik, hogy zajlanak a hasonló kutatások, vagy szkeptikusak velük szemben szeretnék pár dolgot tisztázni. Nem arról van szó, hogy leül 3 „tudós” egy asztalhoz és papíron levezeti a szervezetünk működését. Ezt csak azok az áltudományos szakértők hangoztatják akik életükben nem olvastak egy kutatást sem, és/vagy képtelenek értelmezni őket. A kutatásoknak több különböző fajtája van, de a lényeg, hogy azokban amikről beszélek majd valós embereket figyeltek meg és vizsgálták őket hasonló szempontok alapján, általában rendkívül jól kontrollált körülmények között, minél jobban igyekezve kizárni az elfogultságot. Nyilván ezek sem tökéletesek és vannak limitációik, de sokkal jobbak mint a már bemutatott anekdotális tapasztalatok idegenektől, akiknek ráadásul anyagi érdekük fűződik a módszerük népszerűsítéséhez. Ha valaki a kutatások eredményeiben „nem hisz”, de Haris Éva vagy más szakértők saját tapasztalataiban és véleményében igen, az rendkívül súlyos tudatlanságra utal, és lényegében orosz rulett, mivel az egészségünkről van szó. Ebben az esetben érdemes kis időt rászánni, hogy maguknak a kutatásoknak a fajtáit, módszertanát, bizonyítékok hierarchiáját megértsük.

Visszatérve a témára, az ezzel kapcsolatos kutatások jól bemutatják, hogy mennyire nevetséges az imént említett személyes sztori, és úgy általánosságban Haris Éva inzulinról és fogyásról alkotott elméletei amit igazolni igyekezett ezzel is. A cikk folytatásában idézem majd a konkrét állításait is a bejegyzéseiből, de előbb szeretném bemutatni a bizonyítékokat amikből pontosan kiderül, hogy szinte mindegyik ezzel kapcsolatos állítása téves, vagy legalábbis erős csúsztatásokat tartalmaz.

1. Az első egy metabolikus ward/kamra kutatás, amiben a résztvevők vagy magas szénhidrátbevitelt, vagy magas zsírbevitelt fogyasztottak, azonos fehérje és kalóriabevitel mellett, és a kutatók pontosan mérték mind a bevitelt, mind az energiafelhasználást. Eredmény: Nem volt különbség a testkompozíció, testzsír/fogyás szempontjából a két étrend között, pedig ugye pont azt tesztelték amit Haris Éva javasol, csökkentették a szénhidrátbevitelt a zsír javára.

Ilyen és ehhez hasonló vizsgálatokból rengeteg van, de már egy is elég ahhoz, hogy tudjuk mennyire komolytalan Haris Éva tapasztalata, és álláspontja a témában. Ő ugyanis főként azt állítja, hogy ha a szénhidrátokat csökkentjük, és helyette több zsírt eszünk, az rendkívül előnyös lesz. Ehhez képest a valóságban akárhányszor tesztelték ezt a már említett módon, az derült ki, hogy ennek semmi előnye nincs, és kicsit még a szénhidrátfogyasztás az előnyösebb. Ebben a kutatásban egyébként a túlsúlyos résztvevők nem 150 g, hanem 350 g szénhidrátot ettek, és nem 1000, hanem 1900 kcalt naponta, tehát több mint kétszer annyit mint Haris Éva, és még így is fogytak. Az pedig, hogy ezt a szénhidrát mennyiséget lecsökkentették 140 g-ra, és a zsírbevitelük növelésével értek el azonos kalóriabevitelt, semmi előnnyel nem járt a testsúly/fogyás szempontjából, pontosan ahogy a kalória elmélet jósolja.(2) És nem, ez nem egy mazsolázott vizsgálat a részemről, itt van egy ezzel kapcsolatos meta-analízis, ami 32 hasonló kontrollált vizsgálat eredményeit összesítette, és az eredmény itt is az, hogy a szénhidrátcsökkentés semmivel nem volt előnyösebb mint az étrendi zsír csökkentése sőt! A zsírbevitel csökkentése volt az, ami kicsivel több fogyáshoz vezetett testzsírból, ami valószínűleg a szénhidrátok magasabb termikus hatásából adódik, bár fontos kiemelni, hogy a gyakorlatban ennek nincs jelentősége olyan kicsi különbségekről beszélünk.(9) Idézem az eredményeket: 32 kontrollált, izokalorikus szénhidrát-zsírhelyettesítéssel végzett táplálkozási vizsgálat metaanalízise azt mutatta ki, hogy mind az energiafelhasználás (26 kcal/nap), mind a zsírégetés (16 g/nap) nagyobb volt az alacsonyabb zsírtartalmú étrendek esetében. Ezek a kontrollát vizsgálatok önmagukban végzetes csapást mérnek Haris Éva szénhidrátokról/inzulinról alkotott elméleteire, miközben rendkívül jól bizonyítják az energia egyensúly fontosságát.

2. De mi a helyzet a való világban ha nem előre kiszámolt mennyiségű ételt adnak a résztvevőknek, hanem az étvágyuk alapján annyit ehetnek amennyit akarnak? Mert ugye a másik gyakori érv a szénhidrátok ellen Haris Évától és hasonló gondolkodású szakértőktől, hogy azok a vércukoremelkedések és zuhanások miatt brutális éhséget generálnak. A valóságban ennek sincs megfelelő alapja. Ide bemásolom egy 2021-ben írt erről szóló bejegyzésem részletét: Nature-ben megjelent 2021 januári kutatás növényi alapú étrendet hasonlított össze, állati alapú ketogén étrenddel. A kutatás célja az volt, hogy megvizsgálják valóban hatásosabb-e a low carb étrend fogyáshoz, illetve automatikusan kevesebb energiabevitelt eredményez-e mint ahogy sokan állítják.

A résztvevőket megfigyelés alatt tartották, és minden étkezésüket elkészítették nekik. Nem kaptak semmilyen javaslatot azon túl, hogy egyenek amennyit akarnak a kapott ételekből. Mindkét étrend természetes, minimálisan feldolgozott ételekből állt, a növényi alapú 75% szénhidrátot és 10% zsírt, míg az állati 75% zsírt és 10% szénhidrátot tartalmazott. Két csoport volt, és ~30 éves enyhén túlsúlyos személyekből állt. Mindkét csoportban két hétig követték az egyik étrendet, majd váltottak a másikra szintén két hétig.(3)

Az alacsony zsír, magas szénhidrátbevitelű étrend által a résztvevők sokkal KEVESEBB kalóriát vittek be automatikusan, átlagosan közel 700-al, ami rengeteg. Ez az összes résztvevőnél megfigyelhető volt már az első naptól fogva. Mindezt úgy, hogy nem voltak éhesebbek, és ugyanannyira finomnak értékelték az ételeket, mint a magas zsírtartalmúakat. Ez számomra nem meglepő, a már többször említett jóllakottsági indexet alapul véve legtöbb magas szénhidráttartalmú természetes étel nagyon laktató – bár azért ekkora különbségre még én sem számítottam. Egy hasonló kutatásról külön cikket írtam a honlapra 2017-ben, aminek lényegében ugyanez volt az eredménye.(4)

Mivel a résztvevők a szénhidrátalapú étrend által jóval kevesebb kalóriát vittek be, így jóval többet fogytak testZSÍRBÓL. A magasabb kalóriabevitel ellenére, low carb étrenddel a testsúlyuk jobban csökkent, de ez VÍZBŐL származott – mára már jól ismert, hogy a szénhidrátok drasztikus csökkentésével gyorsan leadunk pár kg vizet, ezt használják ki sokan amikor beszámolnak a 3-5 kg-os fogyásokról 1-2 hét alatt, és ez az oka annak, hogy néhány tanulmányban a low carb előnyösebbnek tűnik, ahol valamiért csak a testsúlyt vizsgálták, nem magát a testkompozíciót… aztán persze ahogy újra szénhidrátot fogyaszt az illető hirtelen „visszahízza” ezt és elkönyveli, hogy a szénhidrátoktól ő azonnal hízik.(Ez egyébként Haris Éva saját tapasztalatában is magyarázhatna pár kg változást az elején, de azt sehogyan sem, hogy 1 hónap után 1000 kcal-on mégis hogyan hízott további +2 kilót, és eleve nem evett sok szénhidrátot)

Az étkezések utáni vércukor és inzulin szintjük a résztvevőknek értelemszerűen magasabb volt a magas szénhidrát fogyasztás alatt, ami lám lám egyáltalán nem akadályozta meg, hogy fogyjanak testzsírból – és hiába az alacsonyabb inzulinszint, a magas zsírbeviteltől kevesebbet fogytak a résztvevők. Ismét az látható, hogy a kalóriabevitel számít, az inzulinnak szinte semmi jelentősége, ráadásul a gyakorlatban sokkal nagyobb eséllyel fog kevesebb kalóriát bevinni valaki a természetes szénhidráttartalmú ételektől, mint a zsírosaktól, ami nagyobb mértékű fogyáshoz vezet majd.

3. A harmadik népszerű kutatás a DIETFITS,(10) ami egy nagyszabású 12 hónapig tartó klinikai vizsgálat amelyet a stanfordi egyetem kutatói végeztek, Christopher Gardner vezetésével. A kutatás célja az volt, hogy összehasonlítsa az alacsony zsírtartalmú és az alacsony szénhidráttartalmú étrendek hatását a testsúlycsökkentésre és az egészségi állapotra. Emellett azt is vizsgálták, hogy a genetikai tényezők vagy az inzulinérzékenység befolyásolják-e, hogy kinek melyik diéta működik jobban.

A vizsgálatban 609 túlsúlyos vagy elhízott felnőtt vett részt, akik egy éven át követték a számukra kijelölt étrendet. Nem kellett kalóriát számolniuk, hanem a lehető legtáplálóbb, legkevésbé feldolgozott ételeket kellett választaniuk az étrendjükön belül.

Az eredmények azt mutatták, hogy mindkét csoport hasonló mértékű fogyást ért el, átlagosan 5–6 kilogrammot egy év alatt, és semmivel nem volt előnyösebb a szénhidrátcsökkentés. Nem találtak egyértelmű kapcsolatot sem a genetikai profil, sem az inzulinérzékenység és a fogyás sikere között sem. A legfontosabb tényező az volt, hogy ki mennyire tartotta be következetesen a diétát, és milyen minőségű ételeket fogyasztottak.

A kutatás fő tanulsága, hogy mind az alacsony szénhidrát-, mind az alacsony zsírtartalmú étrend lehet hatékony, ha hosszú távon tartható és egészséges, természetes ételekre épül. A személyes preferenciák, és a fenntarthatóság sokkal fontosabb, mint önmagában a makrotápanyagok aránya. A vizsgálatot irónikus módon a Gary Taubes által vezetett NuSI szponzorálta, ami olyan kutatásokat szeretett volna létrehozni, amik bizonyítják a szénhidrát-inzulin modell létjogosultságát, helyette olyanokat sikerült amik ismét megcáfolták azt.

Ezt a listát lehetne folytatni 100, vagy akár 1000 oldalon keresztül, de nincs értelme, mert már néhány példából is világosan látható mi a helyzet, de itt van egy összefoglaló róla szintén Kevin D. Hall-tól ha valakit részletesebben érdekel a többi ezzel kapcsolatos kutatás.(5) Persze ha Haris Éva fel tud mutatni bármilyen olyan bizonyítékot az anekdotáin kívül, ami akár csak megközelítőleg hasonló eredményt talált volna mint amiről ő beszél, akkor szívesen megnézném, én soha nem találkoztam ilyesmivel. Egyedül a harwardi David Ludwig és pár másik kutató van az egész világon akik még mindig görcsösen próbálják igazolni, hogy valami kis metabolikus előnye, vagy létjogosultsága lehet az inzulin modellnek, de nekik se nagyon sikerül.

Haris Éva „bizonyítékai”, manipulációi és mazsolázgatása

Haris Évának milyen „jó bizonyítékai” vannak, a már említett komikus tapasztalatán kívül?

Bemutat például statisztikákat, mint ezt a grafikont. Az ábrán az látható, hogy a kalóriabevitel az USA-ban 2000-óta nem nőtt, az elhízás mégis tovább fokozódott ezidő alatt. Ebből az ábrából Haris Éva azt szűrte le, hogy idézem: „Tehát a bizonyítékok nem támasztják alá az energiabevitel fokozatos növekedését vagy a fizikai aktivitás fokozatos csökkenését, mint az elhízás járvány hajtóerejét.”

Amit ő „kényelmesen” kifelejtett a képletből és a „bizonyítékokból”, hogy ha nem csak az utolsó 20 évet nézzük, hanem az elmúlt 50 évet amióta az elhízás komoly problémává vált, akkor a kalóriabevitel növekedése tökéletesen korrelál az elhízás elterjedésével, ami látható pl. ezen a grafikonon amit Stephan Guyenet készített 2012-ben. A zöld vonal az energiabevitel, a kék az elhízottak száma.

Mivel magyarázható egyszerűbben ez a látszólagos ellentmondás Haris Éva mikrobiomról, epigenetikáról és egyebekről szóló filozófiája helyett?

Egy konkrét egyszerű példával szeretném szemléltetni: Adott egy 60 kg-os személy, aki az életmódjából adódóan napi 2000kcal bevitel mellett van energia egyensúlyban. Ha ugyanez a személy 3000kcal-ra növeli a bevitelét, akkor hízni fog, hogy mennyit az attól függ mennyi ideig tartja. Bár ettől az energiafelhasználása is fokozódik idővel, valószínűleg nem fogja elérni az 1000kcal-nyi különbséget csak ha már nagyon elhízott lesz. Ha ugyanez a személy időközben lecsökkenti 3000-ről 2900kcal-ra a napi bevitelét, akkor attól még ugyanúgy nem fog fogyni, hiszen nem feltétlen lesz deficitben, sőt még tovább hízhat is annak ellenére, hogy kevesebb kalóriát kezdett el enni mint előtte, mivel a 2900kcal az még mindig jóval több lehet mint amennyit felhasznál, tehát ugyanúgy kalóriatöbbletben ehet. Önmagában az, hogy az elmúlt 20 évben kicsit csökkent a kalóriabevitel az USA-ban, nem jelenti azt, hogy az emberek nem esznek többet mint kellene. Ha én elkezdek 5000 kalóriát enni és lecsökkentem 4000-re és attól is tovább hízok akkor nem a kalóriák számítanak? 😀 Átlagosan tehát ugyanúgy több kalóriát visznek be az emberek mint amennyit felhasználnak, ami mint tudjuk hízáshoz vezet. Ezért nőtt az elhízottak száma, annak ellenére, hogy a kalóriabevitel nem nőtt tovább.

Az is érdekes, hogy a táplálkozástudomány nagyasszonyát nem zavarja, hogy a korreláció nem bizonyíték, ha olyat talál ami látszólag őt igazolja. A cápatámadások is tökéletes korrelációt mutatnak a fagylaltfogyasztással, de nyilván nem a fagylatfogyasztás felelős értük.

Ami számomra különösen vicces, hogy hasonlóan a tudományos kutatásokból való mazsolázgatásához, Haris Éva itt is nyilván csak olyan statisztikákat/grafikonokat oszt meg amik az ő elméleteit igazolják, olyanokat pedig amik az ellenkezőjét, azokat egyszerűen ignorálja. Pl. a cukorfogyasztás ami szerinte az egyik fő oka az elhízásnak, inzulinrezisztenciának és minden bajnak, szintén jelentősen csökkent a 2000-res évek óta, míg az elhízás és vele járó krónikus betegségek mégis fokozódtak. Ez a statisztika és grafikon hogyan illeszkedik az ő elméletébe miszerint a cukorfogyasztás a fő probléma?

A tudományos kutatásokból is kizárólag olyanokat oszt meg, amik látszólag az ő elméleteit igazolják, pl. nemrég ezt a „vélemény cikket”(6) – ami kizárólag low carb/ketogén étrendet ajánló személyek véleményét tükrözik. Haris Éva ezt úgy posztolta, hogy „Azt is megjegyezve, hogy nem vagyunk egyformák, de lassan azért bebizonyítja a tudomány is, hogy igen is fontos a szénhidrátszegény étkezés…” – Nem, Éva a tudomány ezt nem bizonyította be ezzel a cikkel, csak low carb szakemberek publikálták a véleményüket a témában. Ha fontos lenne a szénhidrátszegény étkezés, akkor az azt jelentené, hogy a szénhidrátdús étkezés káros, amit viszont a tudomány abszolút nem bizonyít, sőt. A finomított szénhidrátok nagymértékű bevitele káros lehet valóban, de a természetes szénhidrátforrásoknak számtalan ismert egészségügyi előnyük van, gyakorlatilag minden bizonyíték ezt mutatja, és sajnos Haris Éva sokszor kifejezetten ezekkel szemben is kampányol.

Térjünk vissza az újabb posztjára, amivel kapcsolatban ígérem nagyon rövid leszek.

“Rég nem vettem elő élettankönyvet és elemeztem végig pontról pontra a zsírégetés mechanizmusát, de igazán jól esett, és most megosztom veletek is.

A célom annyi, hogy értsétek meg, kell, hogy figyeljetek a bevitt kalória mennységre, de a zsírégetés ennél sokkal bonyolultabb.”

Nem értem szerinte miért kellene figyelni a bevitt kalória mennyiségre, ha saját tapasztalata alapján ő pont a kalóriacsökkentéstől hízott, és attól fogyott, hogy többet evett, ráadásul folyton arról beszél, hogy nincs értelme számolni a kalóriákat. A zsírégetés biokémiai folyamata ennél valóban sokkal bonyolultabb, csak épp maximum annak kell ezeket tudnia aki érdeklődik a téma iránt, vagy ezzel foglalkozik, míg az átlag fogyni vágyó számára teljesen fölösleges, haszontalan információ, ami kizárólag összezavarja őket. Arról nem beszélve, hogy aki a kalória és energia egyensúly modell alapvető tételeit sem képes megérteni mint a kalóriadeficit, BMR stb. annál szerintem erősen kétséges, hogy a jóval bonyolultabb biokémiai mechanizmusokat hogyan sikerül neki. A zsírégetés nem egyenlő a fogyással. Aki több zsírt eszik, az több zsírt „éget”, csak épp ettől még hízhat is kalóriatöbblet esetén, míg aki kevés zsírt eszik, de deficitben van, az fogyni fog, ahogy azt a már említett vizsgálatok eredményei igazolják. Szóval ha egy szakértő a fogyás helyett valamiért zsírégetésről beszél, ott már eleve gyanút foghatunk, hogy ezzel csak összezavarni próbál, vagy ami még rosszabb: ő maga sem érti a kettő közti különbséget.

Haris Éva tévúton jár az inzulinrezisztenciával kapcsolatban is

A bejegyzés folytatásában Haris Éva kimásolja a biokémiai folyamatokat az élettankönyvéből, amit ugorjunk is mert semmi jelentősége, majd ezt írja:

“Azért álljunk itt meg egy szóra. Mert ugye jön a kioktatás, hogy én 3-400g szénhidrát mellett sem hízom. Hát azé barátom, mert jelenleg jók a sejtjeid inzulin érzékenysége és nem emelkedett a véredben az inzulin szint, így a zsírégetés folyamata működik. Hosszútávon mi lesz, azt majd 40-50 év felett megvitatjuk. “

– Nem “barátom”, a kioktatás nem onnan jön, hogy saját anekdotális példámmal szerettem volna cáfolni a te anekdotális példáid, ez a te módszered. A kioktatás azért jön, mert a már bemutatott tudományos vizsgálatok és rajtuk kívül rengeteg jól dokumentált gyakorlati tapasztalat és bizonyíték, például az olyan természeti népek mint a kitavaiak, vagy ahogy Lakatos Péter is nemrég elismerte még a leghatékonyabb fogyási szer, a GLP-1 agonisták is fokozzák az inzulint,(11) mégis fogyáshoz és jobb inzulin érzékenységhez vezetnek ennek ellenére. A bizonyítékok egyike sem mutat szikrányi esélyt sem arra, hogy bármilyen létjogosultsága lehetne annak amiről beszélsz, hiába hangzanak a leírt biokémiai folyamatok jó bonyolultnak, amivel sajnos sikeresen össze tudod zavarni az emberek többségét. Ha a szénhidrátok és „magas szénhidrátbevitel” okoz önmagában inzulinrezisztenciát, a kitavai szigetlakóknak miért volt rendkívül jó az inzulinérzékenységük idős korban is, 70%-os szénhidrátbevitel mellett? Hogyan illeszthető be ez a dokumentált tény a te elméletedbe? Vagy az ehhez hasonló kutatások,(7) amiben magas szénhidrátbevitel/arány mellett fogytak túlsúlyos személyek, és jelentősen JAVULT az inzulinérzékenységük? De említhetnék számtalan idősebb sportolót akik hozzám hasonló testzsírszázalékkal rendelkeznek, hasonló vagy akár magasabb szénhidrátbevitel mellett. Neked kellene ezt bizonyítani, hogy az inzulinrezisztenciát a szénhidrátok okozzák, csak épp nem tudod, mert erre sincsenek bizonyítékaid. Itt is főként a kalóriatöbblet számít, amit te valamiért itt sem vagy hajlandó elfogadni, mert akkor hirtelen értelmét veszítené az összes biokémiai varázslat amiről beszélsz, és kiderülne, hogy éveken át butaságokat hirdettél.

Mivel Haris Évának a másik fő állítása, hogy a szénhidrátok okoznak inzulinrezisztenciát, nézzünk erre is egy kutatást. 2023-as, nature-ben publikált(7): A résztvevőknek 70%-os szénhidrátbevitel mellett is javult az inzulinérzékenységük. Ha edzést is végeztek, akkor kétszer annyit javult, de még az inaktívaknak is jelentősen. Hogyan lehetséges ez? Nem nehéz kitalálni: kalóriacsökkentés miatt fogytak. Wáó. A „veszélyes kalóriadeficit” ismét diadalmaskodott az inzulin és vércukor emelkedés ellenére. Van persze több összefoglaló is aminek ez a konklúziója, mint ez a 2017-es:(8) „A magas szénhidráttartalmú diéták legalább annyira hatékonyak, mint a low carb diéták, jelentős súlycsökkenéshez és a plazma glükóz-, HbA1c- és LDL-C szintjének csökkenéséhez vezetnek. A szénhidrátbevitelt egyénre kell szabni, de az alacsony kalóriabevitel továbbra is kulcsfontosságú tényező az inzulinérzékenység javítása és a testsúly csökkentése érdekében; azonban a rostban gazdag és alacsony GI/GL értékű magas szénhidráttartalmú diéta ajánlott lehet a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek számára.” Szóval a szénhidrátalapú étrend amit Haris Éva rendszeresen kritizál, és az inzulinrezisztencia/2. típusú cukorbetegség fő okaként állít be, valójában segíthet visszafordítani ezeket a problémákat ha természetes forrásokból származik, és kalóriacsökkentést eredményez.

Jóslatok helyett várnám a konkrét bizonyítékokat Haris Évától arra, hogy a szénhidrátok/cukrok okozzák az inzulinrezisztenciát, kimerülő hasnyálmirigy és egyebek miatt ami szintén egy olyan alaptalan elmélet amit tudom, hogy hosszú évek óta hirdet. Ebben az imént hivatkozott népszerű cikkének konklúziójában minden egyes állítása és ajánlása téves, a mozgásra vonatkozót leszámítva:

„Tehát nem a zsír okozza az inzulin rezisztenciát, hanem a cukor, és az egyik legnagyobb bajkeverő a fruktóz. Megoldás: Kevesebb szénhidrát, lényegesen több mozgás, időben korlátozott étkezés.” A „hamis dilemma” érvelési hibát is alkalmazza, mintha csak a cukor VAGY a zsír okozhatná külön az inzulinrezisztenciát, nem okozhatná mindkettő az adott kontextusban(kalóriatöbbletből adódó elhízás esetén). A bejegyzés alatt Németh Attila linkelte neki a 2016-os cikkem az inzulinrezisztenciáról, ami elég jól bemutatja miért nonszensz, hogy a szénhidrátok zsírral történő cseréjének bármi előnye lenne, de az említett tanulmányok is ezt mutatják. Persze Haris Éva semmit sem tanult belőle, csak egy újabb posztban próbált terelni, és nyilván most, évekkel később is egyedül az anekdotális tapasztalatomról szóló posztra bír reagálni, a részletes szakmai tartalmaim helyett.

Tudom, hogy kicsit csapongok, de az alaptalan állítások száma Haris Évától is szinte végtelen, szóval kénytelen vagyok ha minél több téves állítására akarok reagálni. Az időben korlátozott étkezésre vonatkozó ajánlásai szintén nem megalapozottak, a tudományos bizonyítékok alapján a kalóriacsökkentéshez hasonló előnyei vannak a fogyás/vércukorértékek/inzulin érzékenység szempontjából egy szisztematikus áttekintés/metaanalízis alapján, de nem jobb módszer annál.(13)

Az az állítása, hogy böjt nem csökkenti az energiafelhasználást szintén téves.(14) Valószínűleg ez ismét Dr. Jason Fungtól származhat, mivel ő az a külföldi szakértő aki szintén ezzel a tévhittel kampányol. Egyébként csak nekem komikus amikor egy szakértő azzal jön, hogy az inzulinszintet kell csökkenteni, nem a kalóriabevitelt, majd azt javasolja, hogy böjtöljünk? Ha nem eszünk semmit akkor 0 kalóriát viszünk be, ha ritkábban eszünk akkor jó eséllyel kevesebb kalóriát viszünk be, de nyilván nem a kalóriabevitel miatt lesz ez előnyös hanem az inzulin miatt… Miért nem azt javasolják, hogy nyugodtan együnk fél kg zsírt naponta, kanalazzuk a vajat, igyunk tejszínt amikor csak gondoljuk? Hiszen a zsírból származó kalóriák nem számítanak elvileg csak az inzulin termelés.

A konklúziója a zsírégetésről szóló cikkben: “Nagyon jó volt ez a kis ismétlés, nekem kifejezetten jót tett. A leírt folyamat nem jelenti, hogy valaki magasabb szénhidrát bevitel mellett nem fogyhat, nem jelenti, hogy kalóriatöbbletben fogyhat, de azt sem, hogy mindenki el tud használni 3-400g szénhidrátot egy nap, és azt sem, hogy a kalóriadeficit az egészséges fogyás szent grálja.”

Ha a leírt folyamat nem jelenti azt, hogy valaki magasabb szénhidrát bevitel mellett nem fogyhat, akkor pontosan mi értelme volt leírni? Mit bizonyít? Ha én is kimásolok egy biokémiai folyamatot egy tankönyvből akkor igazam lesz függetlenül attól, hogy mit mondok? Ki állítja, hogy mindenki el tud használni 300-400 g szénhidrátot egy nap? Én csupán megosztottam a saját tapasztalatom, ami a számtalan már bemutatott bizonyítékkal összhangban sehogyan sem magyarázható Haris Éva elméleteivel, de ő nyilván erre tud csak reagálni szalmabáb módon, a jó minőségű bizonyítékokra nem.

“A kalóriadeficit az egészséges fogyás szent grálja.” – Elképesztő, hogy mennyi ehhez hasonló hangzatos, semmitmondó állítást tudnak összegyűjteni azok, akik alapvetően olyan áltudományos elméleteket hirdetnek mint a szénhidrát-inzulin modell. Mit jelent ez egyáltalán? Semmit. Értelmetlen. A kalóriadeficit szükséges a fogyáshoz, az egészségeshez is, meg az egészségtelenebbhez is, ez egy tény, amit a termodinamika első főtétele kimond. Általában aki túlsúlyos és fogy, annak javul az egészsége, még akkor is ha gyorséttermi ételektől fogy, de senki nem állítja, hogy ez lenne az egészséges fogyás „szent grálja”, csak azt, hogy ez a legfontosabb tényező. Aki Haris Évához hasonlóan próbálja elvitatni a jelentőségét és helyette alaptalan, egyéb hormonális vagy más biokémiai dolgokat bevonni zavarkeltés céljából, az valójában csak árt a fogyni vágyóknak.

Néhány egyéb manipulatív csúsztatására még reagálnék röviden. Egy posztjában amiben a hivatalos táplálkozási ajánlásokat kritizálta, egy 2019-es kutatásra hivatkozik, amiben koreai nőket vizsgáltak, és megállapították, hogy a fruktózbevitel csökkentésének számos egészségügyi előnye van. Erre hivatkozva javasolja ő a magas fruktóz tartalmú gyümölcsök leváltását.

Amit itt is „elfelejtett” említeni, hogy a tanulmány amire hivatkozik nem a gyümölcsfogyasztást vizsgálta, hanem a fruktózbevitelt, amik főként a cukros üdítőkből származtak. Ismét az a helyzet, hogy vagy el sem olvasta a tanulmányt, vagy direkt csúsztat, nem tudom melyik a rosszabb.

A tanulmányból idézve: „Pozitív összefüggést figyeltek meg a cukrozott italok (a fruktóz fő forrása) fogyasztása és az elhízás, a metabolikus szindróma, az inzulinrezisztencia és a kardiometabolikus kockázat között koreai nőknél.”

Aztán folytatja azzal, hogy a gabonák is károsak, majd péksütikre és fánkokra hivatkozik ami nem is szerepel a táplálkozási ajánlásokban, ráadásul gyakran több kalóriát tartalmaznak zsírból mint szénhidrátból:

Itt már semmilyen tudományos bizonyítéka nincs amivel igazolná, hogy károsak a gabonák, csupán felsorol kontextus nélkül olyan dolgokat amiről az van a köztudatban, hogy károsak: a glikémiás indexet és a glutént, majd a cukorbetegségre hivatkozik mintha azt egyedül a szénhidrátok okoznák, pedig mint már bemutattam ez nem igaz. Elég jó bizonyítékok mutatják, hogy a gyümölcsök(15) és a teljes gabonák(16) is csökkentik a 2. típusú cukorbetegség kialakulásának kockázatát.

Miért nem bizonyítanak semmit Haris Éva élettani magyarázatai?

Haris Éva élettani, biokémiai és hormonális magyarázataival az a fő probléma, hogy azok nem tekinthetőek bizonyítéknak a már említett egészséggel kapcsolatos kérdésekben. Nem az számít, hogy az inzulin vagy más hormonok milyen különböző folyamatokban vesznek részt, és van-e szerepük a zsírraktározásban, hanem az, hogy a gyakorlatban az étrend általi manipulációjuknak van-e bármi értelme? A már bemutatott jó minőségű klinikai vizsgálatokból ahol direkt ezt vizsgálták mára egyértelmű, hogy szinte semmi nincsen, és az energia egyensúly figyelembe veszi a biokémiai folyamatokat is. Hasonló biokémiai folyamatokat és hormonális összefüggéseket egyébként bármilyen elmélet igazolására lehet találni, szóval ezekkel tényleg mindenki azt bizonyít amit akar. Ezért sincs értelmük, és ezért fontos óvakodni azoktól akik kizárólag biokémiai és hormonális folyamatokkal igyekeznek megmagyarázni bármilyen egészséghez kapcsolódó problémát, míg a jó minőségű humán klinikai vizsgálatok eredményeit teljes mértékben figyelmen kívül hagyják.

A hivatkozott írásában Haris Éva is amellett érvel, hogy mivel az inzulin zsírraktározó, és gátolja a zsírégetést így ha gyakran stimuláljuk az inzulinszintet szénhidrátokkal, akkor nem tudunk zsírt égetni, csak raktározzuk, és ez szerinte élettani tény.

Persze, az inzulin valóban elősegítheti a zsír raktározását – de a helyzet nem ilyen egyszerű. Amit Éva nem említ, pedig fontos megérteni, hogy zsírt akkor is tudunk raktározni, ha az inzulinszint nem emelkedik meg egyáltalán. Ezt például egy ASP nevű fehérje tudja előidézni.(17)

A táplálékkal bevitt zsír közvetlenül is eltud raktározódni, inzulin nélkül, és a zsírszövetbe kerülő zsír több mint 95+%-az étrendi zsírból származik. Nem a szénhidrátokat alakítjuk zsírrá ahogy Éva is írja ebben a bejegyzésében. Amit ír a szénhidrátok és inzulin hatásairól, az pedig egyszerűen nem igaz. Nyugalmi állapotban is használunk fel zsírsavakat, főleg az izmaink, még akkor is ha szénhidrátdús étkezéseink vannak a nap folyamán.(18)

Eleve értelmetlen amit ír, mivel az étkezések között is lecsökken az inzulinszint, és alvás közben se vagyunk bekötve egy cukros infúzióra, szóval ilyenkor elindulhatna a zsírbontás, hiába eszik valaki nappal 5x szénhidrátot. Konkrét mennyiségek és kontextus említése nélkül az ilyen jellegű ajánlások teljesen értelmetlenek, hiszen az energia egyensúly határozza meg, hogy valaki a nap végén fogyni fog vagy sem.

Csak megemlíteném, de már nem részletezem, hogy Haris Éva rengeteg egyéb áltudományos elméletet is magáévá tett az évek során, úgymint ételintolerancia tesztek, deutériumra hivatkozó ajánlások, vércsoport szerinti táplálkozás és társaik, amik szintén nem megalapozottak. A deutériumot Boros profhoz hasonlóan szintén arra használja fel, hogy a szénhidrátbevitel ellen kampányoljon, azt sugallja, hogy ez mennyire káros, miközben a jó minőségű tudományos bizonyítékok alapján a természetes forrásainak magasabb bevitele: gabonák, hüvelyesek, gyümölcsök formájában védenek a krónikus betegségek kialakulásával szemben, és növelik az élethosszt.

Összefoglalva, bár Haris Éva mára elismeri, hogy a kalóriadeficit szükséges, ugyanazokat az alaptalan elméleteket társítja mondandójához, amiket régebben is, csak sajnos a két modell egymásnak ellentmond, így ugyanúgy értelmetlen amit javasol. Az említett tanulmányok nagyon jól bemutatják mennyire fontos a szénhidrátbevitel, a vércukor és inzulin emelkedés az egészséges fogyás szempontjából: A gyakorlatban szinte semennyire, azontúl, hogy a szénhidrátok is kalóriát szolgáltatnak és a fogyáshoz szükséges a kalóriadeficit. Az inzulinrezisztenciával kapcsolatban szintén tévúton jár a mai napig, mivel arról beszél ott is, hogy a szénhidrátok/inzulin termelés a fő bűnös pedig erre sincs semmi bizonyítéka. Ugyanúgy a túlzott kalóriabevitel jelenti a fő problémát, de ezt valamiért nem ismeri el. Ezenkívül érdemes megemlíteni, hogy bár néha a táplálkozástudomány nagyasszonyaként hivatkoznak rá, valójában nagyon ritkán hivatkozik konkrét tanulmányokra, amikor igen akkor csak mazsolázik, és alapvetően inkább mindig a kutatások ellen beszél, kizárólag azok limitációit emeli ki, kivéve akkor ha véletlenül talál egyet ami látszólag őt igazolja.

Végül elébe menvén azoknak akik saját pozitív tapasztalatukkal jönnének cáfolni: Nem állítom, hogy az ajánlásai a gyakorlatban senkinek sem működhetnek, attól, hogy az elméleti részük téves. Pl. időszakos böjtölést, alacsonyabb szénhidrátbevitelt, természetes ételeket, ellenállásos edzést javasol, és ezek mind automatikusan fogyáshoz, jobb testkompozícióhoz és egészség javuláshoz vezethetnek a tudományos bizonyítékok alapján is, csak nem a hormonális varázslatok miatt amit ő állít, és nem azért mert a kalória elmélet téves lenne.

Az ajánlásai viszont sok szempontból kifejezetten károsak is lehetnek, pl. a szénhidrátok démonizálása miatt sokan kizárhatják a gyümölcsöket és egyéb egészséges szénhidrátforrásokat is, és cserélhetik le szalonnára, több állati zsírra, illetve kialakulhat egy általános félelem az ételektől, a vércukor/inzulin emelkedés, deutérium és egyebek miatt. Nyilván sok pénzt is költhetnek fölöslegesen tesztekre, vagy épp böjtölhetnek indokolatlanul amivel szintén árthatnak maguknak mert pl. izmot veszíthetnek. Persze simán el is hízhat valaki, ha azt hiszi az inzulin kontroll számít igazán, és a kalóriabevitel másodlagos, ahogy erre sok példát lehet találni low carb szakértőktől is. 1-1 pozitív tapasztalatot egyébként bárki fel tud mutatni, de hány embernek működött a módszere összesen, és hánynak nem? Ezt sosem fogjuk megtudni, mert a negatív tapasztalatokat nem osztják meg a szakértők. Ezért hasznos inkább a kontrollált kutatások eredményeire támaszkodni hasonló kérdésekben.

Köszönöm, ha elolvastátok. Ha tetszett a cikk akkor a kedvelés, hozzászólás és megosztás által több emberhez eljuthat, de az is hasznos ha csak külön elkülditek egy olyan ismerősnek akinek hasznos lehet, vagy megemlítitek sztoriban.

Tudományos források:

1.https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/1454084/

2.https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/26278052/

3.https://www.nature.com/articles/s41591-020-01209-1

4.https://azegeszsegmuveszete.net/2017/02/02/mitol-leszunk-folyton-ehesek-hat-nem-a-szenhidratoktol/ , https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/27001260/

5.https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/28074888/

6.https://www.mdpi.com/2072-6643/17/6/1047

7.https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/37365374/

8.https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/28338608/

9.https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/28193517/

10.https://jamanetwork.com/journals/jama/fullarticle/2673150

11: https://www.nature.com/articles/s41392-024-01931-z